Birtalan Ákos /sz. Székelyvécke, 1962/ Kolozsváron, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett közgazdász diplomát. Sepsiszentgyörgyön pénzügyi szakemberként dolgozott, 1992-ben az RMDSZ parlamenti képviselőjének választották. 1996 decemberében turisztikai miniszter lett, ezt a funkciót 1998 áprilisáig töltötte be. Miniszteri tisztsége után a BBTE üzleti karának adjunktusa lett, tanít a sepsiszentgyörgyi főiskolán is. Két főiskolai jegyzete, továbbá tanulmányai, cikkei jelentek meg. Alapító tagja a Romániai Magyar Közgazdász Társaságnak, alapító elnöke a sepsiszentgyörgyi Berde Áron Tudományos Társaságnak. A múlt hónapban, októberben megvédte disszertációját a bukaresti Közgazdasági Akadémián, ezzel elnyerte a gazdasági tudományok doktora címet. /Birtalan Ákos parlamenti képviselővel beszélget Barabás István. = A Hét (Bukarest), nov. 2./
2000. november 6.
Nov. 3-án nyílt meg Marosvásárhelyen, a Bernády Házban Csíki Margit és Fekete Pál közös tárlata. Csíki Margit /Gyergyószentmiklós/ cserépfestő, többször állított ki Budapesten is. Fekete Pál a világ "legfiatalabb szobrásza", ugyanis ebben az évben kezdte figurális pályafutását. Égetett kisszobrai népi vétetésűek, minthogy a szobrászkodó fiatalember is faluról, Székelyvéckéről származik. /Csíki Margit és Fekete Pál munkái. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./
2001. január 18.
Jan. 16-án Erdőszentgyörgyön találkoztak Szováta, Makfalva, Erdőszentgyörgy, Havad, Gyulakuta, Székelyvécke és Balavásár polgármesterei, helyi tanácsosai, hogy létrehozzák a Kis-Küküllő kisrégiós társulást. A megbeszélésen jelen volt Burkhardt Árpád alispán, Virág György, a megyei tanács elnöke is. A társaságokra, alapítványokra vonatkozó törvény alapján a résztvevők elfogadták az alapszabályzatot, döntöttek a vezetőtanács összetételéről és kijelölték a fontosabb teendőket. Az elnök Máté János balavásári, az alelnök Péter Ferenc szovátai polgármester lett, ügyvezető igazgató Borbély Emese mérnök Kibédről. A régiós társulás fontosabb tevékenységi területetei: a környezetvédelem, faluturizmus fellendítése és fiataloknak nevelő, oktató tanfolyamok indítása. /Vajda György: Kisrégiós társulás a Kis-Küküllő mentén. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./
2001. augusztus 7.
A központi 7-es számú vidékfejlesztési régió megyei tanácsainak elnökei aug. 1-jén Gyulafehérváron találkoztak, ahol számba vették a PHARE RO-0007.02-es jelzésű támogatási program keretében benyújtott projekteket. A program újonnan létrehozott mikro-, kis- és közepes vállalatok számára nyújt vissza nem térítendő támogatást. A hat megyéből összesen 288 igénylés érkezett be, Maros megye a maga 53 projektjével a 2. helyen áll. Virág György Maros megyei tanácselnök riasztó jelenségre hívta fel a figyelmet: Maros megye nyolc községében ugyanis a népesség fogyása 1966 óta elérte az 50-80%-ot (!), ezek Kozmatelke, Mezőrücs, Bala, Mezőbodon, Kisikland, Magyarbükkös, Csatófalva és Székelyvécke. További 16 településen a népességfogyás 30-50% közötti, köztük például Vajdaszentivány, Nyárádmagyarós, Havad, Gyulakuta és mások. /Bálint Zsombor: Elnéptelenedő községek a megyében. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 7./
2003. február 1.
Birtalan Ákos /sz. Székelyvécke, 1962/ 1992 óta Kovászna megyei képviselő, volt turisztikai miniszter is. 2000-ben Bukarestben szerezte meg a gazdaságtudományok doktora fokozatot. Az elmúlt nyáron súlyos betegség ítélte kényszerpihenőre. Birtalan szerint az RMDSZ mezőgazdasági szakértőinek segíteniük kell a hatékony gazdálkodás feltételeinek megteremtésében. Az önkormányzatnak, az egyháznak, az iskolának, a legjobb gazdáknak össze kell fogni a faluban. Jobban ki lehetne használni Farkaslaka, Székelyvarság, Marosfő, Kovászna természeti szépségeit, az ásványvízforrásokat és a termálfürdőket. /Barabás István: Mégis köztünk... = Hargita Népe (Csíkszereda), febr.1./
2003. augusztus 19.
A Székelyvécke községhez tartozó magyarzsákodi iskolába Telche francia testvértelepülés segítségével vezetik be a vizet. / Vízvezetés francia segítséggel. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./
2004. június 8.
Maros megyében 29 megválasztott polgármestere van az RMDSZ-nek az első forduló után, 17 jelöltje pedig a második fordulót várja. Ez növekvő tendenciát mutat 2000-hez képest, akkor 24 jelölt szerzett mandátumot az első fordulóban, öt pedig a másodikban. Sipos József Ádámoson, Osváth Csaba Ákosfalván, Balogh István Csíkfalván, Tar András Erdőszentgyörgyön, Veres Gergely Domokos Havadon, Simon István Kerelőszentpálon, Dósa Sándor Kibéden, Nagy Márton Koronkán, Ballai György Magyarbükkösön, Kocsis Albert Magyarón, Zsigmond Vencel Makfalván, Ercsei György Marossárpatakon, Vízi József Marosszentgyörgyön, Ördög Ferenc Marosvécsen, Varró Levente Mezőbodonban, Dávid Gyula Mezőmadarason, Bartha Mihály Mezőpaniton, Jánosi Ferenc Nagyernyén, Ferenczi György Nyárádkarácsonfalván, Kacsó Antal Nyárádmagyaróson, Gál Lajos Nyárádremetén, Dászkel László Nyárádszeredában, Madaras Árpád Sóváradon, Majlát Károly Székelyberén, Orbán Sándor Székelyhodoson, Szőcs Lajos Székelyvéckén, Péter Ferenc Szovátán, Vígh József Vámosgálfalván nyert az RMDSZ színeiben. /Még 17 RMDSZ-es polgármesterjelölt versenyben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 8./
2004. szeptember 8.
Vetca – Teloché címmel tájékoztató lapot állítottak össze a Teloché – Vetca (francia részről) és a Vetca – Teloché (hazai részről) baráti egyesületek. Az első magyar nyelvű számot augusztusban adták ki Székelyvéckén, a megjelenését a polgármesteri hivatal. A kiadvány áttekintést nyújt a két baráti egyesület kapcsolatainak kialakításáról. 2003-ban a francia támogatásból bevezették a vizet az iskolába, beszereztek néhány gyógyszert és kisebb műszereket, 2004-ben mosdót és WC-t szereltek fel az iskolában és támogatták a rendelő épületének javítását. A franciák segítettek a sportpályára felszerelésében, az óvoda korszerűsítésében, számítógépet és fénymásolót vásároltak, hozzájárultak a gázhálózat kivitelezéséhez. /(kilyén): Tájékoztató lapot adtak ki Székelyvéckén. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 8./
2005. január 14.
1986. január 15-én több százan kísérték utolsó útjára Visky Árpádot /Székelyvécke, 1940. júl. 7. – Sepsiszentgyörgy, 1982. jan. 12./. Segítő- és egyben bajtársa, az akkor vállalatigazgató Király Károly megfújatta a konzervgyár dudáját. „Ez a gyermek már kicsi korától az igazság megszállottja volt. Székelyvéckén elemistaként képes volt szembeszállni a Marosvásárhelyről kiküldött tanfelügyelővel, mert úgy érezte, hogy igazságtalan volt vele szemben – idézte fel Visky Árpád fél évszázaddal ezelőtti arcát 85 éves édesanyja, Erzsébet. Visky Árpád 1963-ban végezte el a színművészeti főiskolát. Rövid időre Sepsiszentgyörgyre került, majd tíz éven keresztül, 1965 és ’75 között a marosvásárhelyi színház tagja volt. Innen ismét Háromszék fővárosába tért vissza. Számos irodalmi esten szerepelt Ady, Petőfi, Radnóti és József Attila verseivel. Utoljára Az öngyilkos, avagy a véres hurka bosszúja című Erdman-darabban lépett föl. Alig néhány nap múlva, egy színházi kocsmai összeszólalkozás következtében, amikor két civil ruhás szekus provokálta, nacionalista-soviniszta propaganda, valamint államellenes izgatás koholt vádjával 1983-ban letartóztatták, és öt évre ítélték. Sokáig azt sem tudták, mi van vele, hol keressék őt, mesélte édesanyja. Visky Árpádot 1984. augusztus 23-án részesítették elnöki kegyelemben, de már soha nem térhetett vissza a színházba. Egy ideig Sepsiszentgyörgyön dolgozott, majd a zárt városnak számító Marosvásárhelyen, a konzervgyárban talált menedéket, ahol minden tiltás ellenére Király Károly alkalmazta. – Valóságos idegroncsot csináltak belőle – emlékezett vissza Király. Megtört ember lett, aki a színpad hiányában már soha többé nem talált önmagára. Visszatért Szentgyörgyre, kisipari szövetkezetben alkalmazták, ahol játékokat készített. Nagy László Mihály újságíró, a Megyei Tükör egykori munkatársa volt azon utolsók egyike, akik 1986. január 12-én még életben látták Viskyt. „Reggel 9 órakor egy kézilabdameccsre igyekeztem, amikor összefutottunk. Kérdeztem: hová mész? Arra ki, jött a tömör válasz, és az erdő felé mutatott.” Visky Árpádot felakasztva találták az őrkői erdőben. Sokan ma sem hiszik, hogy önkezével vetett volna véget életének. Nagy László Mihály szerint nem annak az embernek a képét mutatta, aki öngyilkosságra készül. Egy másik újságíró, Kész Csaba Levente Vér és kötél című novellájában egy bizonyos P. Imre nevű hírhedt besúgót jelöl meg Visky gyilkosaként. Visky Árpád idős szülei most azon fáradoznak, hogy fiuk halálának huszadik évfordulójáig róla elnevezett alapítványt jegyeztessenek be. Szülőfaluja polgármestere, Szőcs Lajos Székelyvéckén a kultúrotthont keresztelné el róla, amelynek falán Hunyadi László szobrászművész Visky Árpád-portréja lenne. /Szucher Ervin: Woyzeck, a „megöngyilkolt” színész. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./
2005. augusztus 15.
Székelyvéckén a falunapon a vendégeket, magyarországi és franciaországi testvértelepülések küldötteit és a hazatérteket Szőcs Lajos polgármester köszöntötte. Az ünnepség első részében a falu szülöttjére, a diktatúra áldozataként az életből korán eltávozott Visky Árpád színművészre /1940-1986/ emlékeztek. Emlékét őrzik Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, a nevét viselő színtársulatban, és immár szülőfalujában is. Tóth József plébános sürgette az igazságtételt Visky Árpád üldöztetésének, bebörtönzésének ügyében. Gyilkosai közöttünk járnak, mondotta, talán még elő is léptetik őket. Nem hunyhatunk szemet a mai napig tartó jogtiprások fölött, hangsúlyozta. Véckén a művelődési ház felvette Visky Árpád nevét. Csoóri Sándor Zúzmarakoszorút a sírra című versét mondta el, melynek „címzettje” a tragikus sorsú művész. Kárp György marosvásárhelyi színész, az egykori kollega, emlékezett barátságukra, Jánosházy György Egy színész halála című szonettjét szavalta el. Tófalvi Zoltán idézte Kövek egy siratófalhoz című könyvének Visky Árpádról szóló részét. A ház falán emlékplakettet leplezett le Tóth József plébános. Az emlékmű alkotója, Hunyadi László szobrászművész és öntőmestere, a marosvásárhelyi Balogh József (Cúbi) szintén jelen volt. A művelődési házban megnyitották a véckei Fekete Pál kisplasztikai tárlatát. – Tavaly Magyarzsákod, idén Székelyvécke népi építészeti örökségét térképezte fel az ELTE tizennégy főből álló diákcsapata. /B. D. Visky Árpádra emlékeztek Székelyvéckén. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./
2005. augusztus 23.
Kulturális napok színhelye volt Székelyvécke is augusztus 13-14-én. Díszpolgári oklevelet vehettek át többen kulturális tevékenységük jutalmaként. Az oklevelet átvevők egyike, Birton Emese-Katalin ny. tanítónő emlékezett a múltra: 50 éve – fél évszázada – érkezett a faluba. Petróleumlámpa világított színielőadásaikon. Minden korosztályt magába foglalt kultúrcsoportjuk, sikeresen vendégszerepeltek a szomszédos falvakban is, majd a Nyárád mentén, a Kis-Küküllő völgyében. Sok falut mezei ösvényeken csak gyalogosan lehetett megközelíteni. Vállunkon volt összekötött táncoscsizmájuk, kezünkben pedig színészfelszerelésük. Éveken át férjek, feleségek magukra vállalták a falusi esték munkáit otthon. Társuk mehetett a próbákra, a fellépésekre. /Birton Emese-Katalin ny. tanítónő, Székelyvécke: A köszönet hullámhosszán. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./
2005. szeptember 1.
Már 1997-ben megfogant az ötlet, hogy a székelyvéckei kultúrotthont a település neves szülöttéről, Visky Árpád színészről nevezték. A névadó bizottság elutasította a székelyvéckei helyi tanács tervét. Dr. Kincses Előd hívott össze sajtótájékoztatót, kifejtve, Visky Árpádot, a szocialista rendszer áldozatát ismerte személyesen, és ügye mindvégig foglalkoztatta. Visky a marosvásárhelyi színházi élet tehetséges művészeként többször konfliktusba keveredett a Szekuritátéval. Sepsiszentgyörgyre költözött, ahol egy pohár bor mellett hangoztatott „nacionalista, irredenta” kijelentéseinek vádjával letartóztatták. 1983-ban öt év börtönre ítélték. Visky két évi börtön után szabadult, eleinte nem tudott színészként elhelyezkedni. Később újból a sepsiszentgyörgyi színtársulathoz került. Itt hunyt el tisztázatlan körülmények között. A művész holttestét a marosvásárhelyi református temetőben helyezték el. Temetése 1986-ban a rendszer elleni néma tüntetéssé vált. Kincses Előd a bukaresti katonai törvényszékhez a Visky-ügyben. Idén áprilisban érkezett a válasz, hogy azok már nem találhatók a törvényszék archívumában, átkerültek a Szekuritáté Iratait Tanulmányozó Tanácshoz. Az ügyvéd véleménye szerint már ez a tény is annak bizonyítéka, hogy Visky Árpád a kommunista rendszer ellenségének számított. /Mészely Réka: A párt vagy az állam ellen vétett Visky Árpád? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 1./
2005. december 20.
Borbély Emma, a Kis-Küküllő Térségi Társulás /KKTT/ ügyvezetője elmondta, hogy sikerrel pályáztak a tanulók ingázási költségeinek támogatása Székelyvécke és Szolokma településeken. A kibédi óvodások részére szemléltető eszközöket, játékokat szereztek be. Kiadhatták a májusban Erdőszentgyörgyön szervezett, III. Környezetvédelmi Szimpózium előadásainak anyagát – Környezetvédelmi füzetek III. címmel. A KKTT szociális programjában szerepel az otthoni beteggondozói és ápolói szolgálat beindítása a kistérségben. Ezt a szolgáltatást a Caritas végzi hét beteggondozóval. Társadalmi összefogással sikerült egy szociális és egészségügyi központot létrehozniuk Gyulakután. A kistérség mozgássérült fiataljait segítik. Kilenc fiatalnak számítógépeket biztosítanak, szakképzést nyújtanak. A költségek egy részét a Szülőföld-program biztosítja. A Határon Túli Magyarok Hivatalától kaptak támogatást számítástechnikai felszerelésre. Megyei támogatással kiadtak egy háromnyelvű füzetet, címe: Kincseink a Kis- Küküllő kistérségben – Comorile Microregiunii Tarnavei Mici – The Treasures of Kis-Küküllő Microregion. Célja megismertetni az olvasóval a kistérséget. A füzet anyagát válogatta, szerkesztette Borbély Emma. /b. d.: Jó évet zártak a Küküllő mentiek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./
2006. február 7.
Böjte Csaba ferences szerzetes év elejei beszámolója szerint meglátogatta mindegyik, gyermekeket gondozó házukat. Mindenütt Isten áldásával találkozott. Élet van a Szent Ferenc Alapítvány házaiban. Istennek hála, a mindennapi kenyér előkerül. Minden hely megtelt, annak ellenére, hogy az ősszel indult Szováta, Petrozsény, Kisiratos, Gyulafehérvár, de Nagyszalontán és Torockón is új lakásokat adtak át. Növekszik az országban a szegénység. Csíkszereda: Dánél Sándor felesége vezetik a 2005. december 21-én indult irodát. Árkos: 2005 december 1-jén vették át az Irgalmasság Anyjáról elnevezett anyaotthont. Ez egy kisebb ház. Elképzelésünk szerint Szent Ferenc Betegápoló Nővérei 5-6 várandós nőt fogadnak be, majd az édesanya kisgyermekét egy évig nevelheti az otthonban. Megrendítő sorsokat hordoznak. Az egyik várandós mama férjével bérlakásban lakott, de a költségeket nem tudták fizetni, így az utcára kerültek télvíz idején. Gyulafehérváron a felnövekvő papság közvetlen kapcsolatba kerülhet a fészekből kihullott gyermekekkel. Kisiratoson a 2005 szeptemberében indult háznak 11 lakója van, köztük egy tolószékes kislány. Petrozsényban Ács Éva szépen vezeti a nagy házat, folyamatosan hoznak új gyermekeket, már 86 bentlakó gyermeke van az otthonnak, ott magyar iskola is működik. A tavaly még csak hat gyermeket számláló magyar tagozatnak mára már 143 látogatója van. Szováta: A Szent József tiszteletére 2005 szeptemberében szentelt háznak is sok új lakója van, 74 gyermeket gondoznak. Zsombolya: Markó Piroska testvérével 11 fiúcskát és 8 kislányt nevel. Ez a ház 2004 szeptemberében indult. Nagyszalonta: a Szent Antal tiszteletére szentelt otthonban 19 kisebb-nagyobb gyermek játszik, tanul nap mint nap. Torockó: Tamás Márta nevelőnő 2004 szeptemberében indította el a házat, jelenleg 21 gyermeknek ad otthont. Kolozsváron 2004 novemberében indult a főiskolások, egyetemisták otthona. Jelenleg 24-en laknak a nem túl nagy házban. Szászváros: A Szent Erzsébet tiszteletére 1999-ben létesített otthonban 72 gyermeket nevelnek. Déva: mivel új házak nyíltak 2005-ben, és Déváról sok gyermeket elvittek, jelenleg 325 kisebb-nagyobb gyermek él itt. A Küküllő mellett Sebesi Ildikó szervezi a hálózatot. Itt hét helységben összesen 197 gyermeket gondoznak nap mint nap. Sóváradon, Kibéden már tavaly is folyt a munka, Makfalván, Szolokmán, Hármasfaluban, Véckén és Szentdemeteren az idén indultak a napközik. A gyermekek legtöbb helyen meleg ételt kapnak, majd egy kis játék után felügyelet alatt megtanulják a leckéjüket. A Nyárád menti hálózatot Szilágyi Réka szervezi. A Nyárád mentén tavaly csak Vármezőben volt egy kis napközis otthonuk, most már itt két édesanya gondozza a gyermekeket, egy bérelt lakásban. Tavaly indult a nyárádszeredai napközi. Idén sikerült Gyergyóremetén, Köszvényesen és Mikházán is elindítani a tevékenységet. Szovátáról Illyésmező, Parajd irányába is elindult a napközi-szervezés. Napközi otthon működik tavalytól Fogarason, Gyergyószárhegyen. Idén Szatmárnémetiben a hajdani ferences kolostorban két nevelővel elindult a gyermekek felkarolása. /Frigyesy Ágnes: Aki másoknak szentelte életét. Böjte Csaba ferences szerzetes példája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 7./
2006. június 17.
Hármasával adja ki könyveit Ráduly János. 1958 óta gyűjti nagyjából ugyanannak a vidéknek, Kibédnek és a környező falvaknak a folklórját, azért ennél is több lehet a tarsolyában. Most olyan kiskötetekkel rukkolt elő, amelyek műfaji gazdagságuknál fogva igen érdekesek, szórakoztatóak: történeti és hiedelemmondákat, népi tréfákat, igaz történeteket, névmagyarázókat, anekdotákat, falucsúfolókat, néhány tündér- és novellamesét tartalmaznak. Hármasfalu, Nagykend, Bözödújfalu, Székelyvécke, Havad, Havadtő, Egrestő, Rava, Szováta a „források”, de az anyag zöme Kibédről származik. A három kötet: Hallod-e, te másvilág, adsz kenderért pálinkát? Székely népi tréfák, mondák, anekdoták, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2006; Hová, hová, Laji bátyám? Kis-Küküllő menti székely népmesék, mondák, tréfák kiejtés szerinti lejegyzésben. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2006; A fák királyválasztása. Népi tréfák, mondák, anekdoták. Hoppá! Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2006. /B.D. Hármasával adja ki könyveit Ráduly János. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 17./
2006. június 27.
Szőcs Lajos 1996 óta a 700 éves Székelyvécke község polgármestere. Behatóan ismeri a hozzá tartozó települések –, Székelyszállás és Magyarzsákod – gondjait. A község, amelynek jelenleg 862 lakója van, évről évre kisebb költségvetésből gazdálkodik. A község legnagyobb gondja az elöregedés, a lakosság 70 százaléka 55 éven felüli. A községben 86 gyermek van, Véckén I-VIII. osztályos iskola és óvoda, Szálláson és Zsákodon I-IV. osztály és óvoda működik. Véckén az I-IV. osztályban csupán 9 gyerek tanul, egy tanítónővel. A francia Teloché településsel 1990 óta tart a kapcsolatuk. A franciák minden évben ellátogatnak ide, a polgármesteri hivatal vendégház-épületének felújításához járultak hozzá. Bevezették a vizet, fürdőt, konyhát alakítottak ki, elkészült két vendégszoba. Az iskolában korszerűsítették a mosdót, most alakítják át az igazgatói szobát. Segítségükkel az orvosi rendelőbe is bevezetik a vizet. Másik testvértelepülési kapcsolatuk a magyarországi Zamárdi, ők a volt kollektív gazdaság épületének átalakítására több mint félmillió forinttal járultak hozzá. Itt alakítják ki a magyar vendégházat. /Mezey Sarolta: Öregedő falu, szűkös költségvetés. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. július 5.
Székelyvécke község területén több mint 120 idős, beteg, magára hagyott embert lát el a Caritas otthoni beteggondozói szolgálat. Ezt a feladatot Szőcs Cecília vállalta fel. A világtól elzárt településekről van szó, mondta. Hetente jár a rászorulókhoz, a terepjáráshoz kéthetente biztosítanak gépkocsit. Az idős emberek leginkább a magánnyal küzdenek. /m.s.: A beteggondozó még a fejszét is megfeneti. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 5./
2006. július 14.
Száz évvel ezelőtti arculatát nyerheti vissza Székelyvécke. A Maros megyei kistelepülés ingatlanjainak megújulásától a környékbeli faluturizmus fellendülését is várják, ami a mindössze 862 lelket számláló falunak a jövőt jelentheti. Magyarországi családok parasztházak felvásárlásába és újjávarázslásába kezdtek a községközpontban. Az összeomlásra ítélt, elhagyatott, 100 vagy akár 150 éves épületek alig néhány hónap leforgása alatt új, mégis hagyományos arculatot kapnak. A falubeliek hálával emlegetik Birtalan Ákos nevét, aki a Ciorbea-kabinetben kilobbizta a Gyulakutától Vécke irányába haladó út első 800 méterének leaszfaltozását. /Szucher Ervin: Élő skanzenhez hasonlító székely falu. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./
2007. április 27.
A véckei római katolikusok visszaszerezték a száz évvel ezelőtt épített iskolájukat, most új rendeltetést szánnak a megrongálódott állapotban lévő ingatlannak. „A községi I–VIII. osztályos iskolába alig járnak huszonöten. Szakképzett tantestületünk van, csak éppen gyermekünk nincs elég. Ezért is sikerült viszonylag könnyen visszaszerezni az egyházi ingatlant, hisz gyermekhiány miatt a kilencvenes évek elejétől üresen áll. Csoda, hogy még nem szüntették meg a tanintézetet. Ha sikerül befejeznünk a javítást, több új, a kornak megfelelő rendeltetést szánunk az épületnek” – magyarázta Bene Gábor plébános. A falu szülöttéről, a tragikus sorsú Visky Árpád színművészről elnevezett helyi kultúrotthonban bor-árverést rendeztek, az egyházi iskolájának korszerűsítése érdekében. Az ingatlanban a katolikus Kolping-mozgalom helyi képviselői mellett gyermekek és felnőttek egyaránt megtalálnák a helyüket. /Szucher Ervin: Borral az egyházi iskoláért. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 27./
2007. július 11.
Banner Zoltán és a Kriterion Könyvkiadó volt a meghívottja annak a rendezvénynek, amelyet nemrég tartottak Székelyvéckén (Maros megye), az ifjúsági táborban. A megjelentek Dsida Jenő-verseket hallgathattak meg Banner Zoltán előadásában, a Kriterion által Zarándokút cím alatt megjelentetett kötetből. Az est házigazdája H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója volt, aki ismertette a kötethez kapcsolódó Erdélyi hangok című CD-t, és annak előadóját, a Békéscsabán élő Banner Zoltán művészettörténészt, előadóművészt. Banner Zoltán a vele készült beszélgetésben kifejtette, most lesz 75 éves, unalmas lenne, ha elkezdené az életrajzát mondani, a legfontosabb talán az, hogy erdélyi költő, művészettörténész és előadóművész. Szatmárnémetiben született l932. július 12-én, s nagyon korán mind a három pályán elindult. Kolozsváron volt egyetemista, dolgozott az Utunknál és egy évig a bukaresti Oktatási és Művelődésügyi Minisztériumban a Nemzetiségi Főosztályon. Ezen állások mellett körvonalozódott pályája három vonulata: a versírás, a versmondás és az erdélyi magyar művészet jelenéről és múltjáról való írásműfaja. Figyelte, hogyan fejlődött, hogyan alakult az erdélyi magyar művészet. Az anyanyelvű irodalom volt a központban. A képzőművészet ugyanolyan fontosságú, mint az irodalom, de ez nem volt benne a köztudatban, ezért Banner elkezdett műkritikával foglalkozni. Eddig harmincöt kötete jelent meg az erdélyi magyar művészetről. Mattis-Teutsch János művészetéről ő írt először könyvet. Bannernek a képzőművészet mellett volt egy rögeszméje: az erdélyi népi művészet és naiv művészet. Bandi Dezsőnek a mozgalmát nagyon nagyra értékelte és mellé állt elejétől kezdve. Csillagfaragók címen írt is egy könyvet 1972-ben. Következtek a monográfiák: Szervátiusz Jenő nevét említené, Bordi Andrást, aki a marosvásárhelyi művészeti központ képviselője volt, és végül Benczédi Sándorról és Mohi Sándorról is írt. 1990-ben jelent meg Magyarországon az Erdélyi magyar művészet a XX. században című kötete. Ezt tartja a főművének. Ez ma már könyvritkaságnak számít. Később írt egy újabb kötetet a naiv és népi művészekről, Teremtő önvédelem címmel, amely 1994-ben jelent meg Budapesten, a Hét Torony Kiadónál. Ezelőtt pár évvel kötetet szerkesztett az erdélyi művészek írásaiból Kép, eszme, látvány (Mentor Kiadó) címmel. E három kötet egy kis mikrokozmoszként magába foglalja 80 év művészetét. Művészettörténeti hármaskönyvének tartja ezeket. /Székely Ferenc: Erdélyt vittem, reménységet hoztam. Beszélgetés Banner Zoltánnal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./
2008. szeptember 5.
Bene Gábor 31 éve szolgálja a Vécke völgyében lévő római katolikus közösségeket. A három faluban a templomlátogatás 80–100 százalék között mozog. Azonban a falvak népe fogy, és az alkoholizmus is hódít. A Maros megyei Székelyvéckén idén tizenegyszer temettek, a keresztelők száma pedig alig érte el az ötöt. Az idén négy elsőáldozó volt, jövőre mindössze kettő lesz. Az iskolában ősszel már nem indul első osztály. Talán jövőre – reménykedik Bene Gábor római katolikus lelkész. Amikor idekerült, Székelyvéckének 900 lakója volt, ami a három évtized alatt szinte egyharmadára apadt. A plébános szerint főleg a külföldi munkavállalás és a kocsmázás miatt magas az agglegények száma a faluban. A faluturizmus fellendülésével sokan a vendégfogadás fortélyait is kitanulták. Székelyvéckén kívül Székelyszállás és a plébános nélkül maradt magyarzsákodi gyülekezet is Bene Gáborhoz tartozik. /Szucher Ervin: Fogyatkozó katolikusok. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./
2008. november 24.
A választási kampány sajátos formáját alkalmazta Kincses Előd ügyvéd, Maros megyei független szenátorjelölt, amikor Gyulakuta községet és a hozzá tartozó falvakat, valamint Székelyvécke községet és környékét kereste fel. A falvakban egy gépkocsira erősített hangosbeszélő értesítette a lakosságot a jelölt jöttéről, majd vásárhelyi egyetemisták szórólapokkal kopogtattak be a falusi portákra. Végül Kincses gyalog járta be a falvakat, mindenkivel szóba állt, aki az útjába került. Az RMDSZ-es polgármester által irányított Székelyvéckén a korábban kitett Kincses-plakátokból egy sem maradt a kerítéseken, kapukon. A vidéki emberek sorolták panaszaikat, gondjaikat Kincses Elődnek, beszéltek a buszmegálló helyéről, a vízvezeték hiányáról, az ismétlődő áradásokról és az alacsony nyugdíjról. /Máthé Éva, Bálint Eszter: Lakossági panaszáradat választások előtt. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24.
2008. november 25.
Markó Béla RMDSZ-elnök biztos abban, hogy az RMDSZ bejut a parlamentbe. “Az RMDSZ az “ultranacionalista” Nagy Románia Párton kívül más pártokkal szívesen kormánykoalícióra lépne, mert Romániának erős, a többség támogatását élvező kormányra van szüksége, és a kormányban való részvétel az erdélyi magyarság ügyét szolgálja” – mutatott rá Markó. Az RMDSZ nyitott a kormányzásban való részvételre, amennyiben megbízható partnerre lel, amellyel olyan kormányprogram dolgozható ki, amely az RMDSZ kívánságait is tartalmazza. A szövetség célja az, hogy megtartsa jelenlegi honatyáinak számát, azaz, hogy legalább 22 képviselőt és 10 szenátort juttasson be a törvényhozásba. Az RMDSZ elnöke összegezte azokat a panaszokat, javaslatokat, kéréseket, amelyeket több mint száz települést érintő Maros megyei kampánykörútja során gyűjtött össze. A legtöbb felvetés a túl alacsony nyugdíjakhoz, a munkahelyek miatti aggodalomhoz, a mezőgazdasági támogatásokhoz, a vadkárokhoz kapcsolódtak. Nemzetiségi vonalon legfőképpen az iskolák, magyar osztályok hiánya került terítékre. „Nem foglalkozom a plakáttépésekkel, ugyanakkor elítélem az ilyesmit. Nincs is értelme az ilyen cselekedeteknek az én vonatkozásomban, hiszen az ellenjelöltemnek semmi esélye nincs arra, hogy elnyerje a szenátori mandátumot” – mondta Markó Béla a Krónika felvetésére, hogy az RMDSZ-es vezetés alatt álló Székelyvéckén és a hozzá tartozó falvakban valakik egytől egyig letépték Markó ellenjelöltje, Kincses Előd választási plakátjait. /Máthé Éva: Markó optimista. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./
